Rózsaszín Pittbull - Magua

Magua meg öregedett, mellédobta a tomahokot, így a kínzócölöpről a fogoly nevetve meglógott (alatta: A következő dal egy hamisítatlan indián karriertörténet.), bezzeg mikor fiatal volt, s vadászaton bölényt ejtett, aztán még öt vérmes macát könnyedén magáévá tett...
Magua!

Sátrak között süvít,
Csontot vág a szél!
Hirtelen a semmiböl,
Új élet hangja kél.
Apja így szólt büszkén:
Reszkessen a világ!
Felemeli boldogan,
A kicsiny Maguát!

Gyorsan nő a gyerek,
Mint prérin a fűszál.
Jól bánik az íjjal,
Kést is jól dobál.
Születése óta,
Tízszer múlt el tél.
Bölényt ejtett a vadászaton,
Reszkessen, aki él!

Refr.:Így szól hozzá a varázsló
Irokéz törzs harcosa:
Ravasz vagy, mint a róka
Neved legyen Magua!
Derekadat skalpok övezzék,
Homlokod dicsőség!
Amerre a szél elviszi,
Neved rettegjék!

Év követett esztendőt,
Nap, nap után múlt.
Egy éjjel az öreg törzsfőnök
Csendesen kimúlt!
Ösei mellé temették,
Árnyvilág az otthona.
Szól a vén varázsló:
Az új főnök legyen Magua!

Csatakiáltás száll,
A végtelen prérin át.
Ellenségei félik mind,
A híres Maguát!
Derekát már több sorban
Skalpok övezik!
Amerre a szél elviszi,
Nevét rettegik!

Tavasz kerget telet,
Öszbe fordul a nyár.
Magua dicsösége
Napot sápaszt már.
A csontjaiban már ott szunnyad
A zsibbadt öregség.
S ha elrontja a dobást,
Hát feledik nevét!

Feledik nevét!

Kínzó cölöphöz kötve
Reszketett fogoly áll!
Nem csak érzi, de tudja is,
Hogy vár rá a halál.
Szól a vén varázsló,
Irokéz törzs harcosa:
Utolsó dobás!
Következzen Magua!

Mellé dobtad a tomahókot,
Megöregedtél Magua.
Az asszonyok mind
Röhögnek rajtad,
Hogy lehet ilyen tohonya!
A szél elviszi kudarcod,
Feledés vár rád!
Dicsőséged elhalványul,
Ilyen a világ!

Magua!

Vho-Vho-Vho-Vho-Vho-Vhó!