Mária evangéliuma - Stabat Mater

(Mária):
Íme, hát megtörtént, amit akartál,
Megváltás másnak, csak nékem áldozat.
Rettentő fények közt távolodsz tőlem,
Jézuskám, meghaltad hát halálodat.

Szédülten állok, megzavarodva a kíntól,
Ily könnyek ízét nem ízleltem soha még.
Vártam tán én is, hogy végül egy napon így lesz,
Fáj mégis, bár sejtettem rég.

Tudtam, meghalsz mindenképp,
Tudtam, szólít majd az ég,
Menj hát, menj Fiam!

Fáj!
Még várj!
Vagy indulj inkább, hagyd itt hát
e bűnös, vérző Golgotát,
e hitvány földet.

Jól van, menj, szabad immár a kíntól,
Dolgodnak itt vége már.

Menj, Fiam, menj!
Munkádat elvégezted már.
Menj, Fiam, menj!
Rád most az Úrnak trónja vár.

Menj, Jézus, menj!
Trónszéked foglald el, Fiam!
Menj, Jézus, menj!
Hol lelked végső békessége van.

Hagyd itt a vért, hagyd itt a sok gyűlölködőt,
Hagyd itt Fiam! Térdel majd oltárod előtt,
Ki ellenedre tört,
Menj csak, hisz gyászol immár örökké a Föld,
Fiam!

Menj hát, hol hozzád minden jó!
Vár rád a menny, Megváltó, édes Megváltó!

(Égiek):
Jöjj, édes Jézusunk, jöjjél!
Jöjj, Jézus, jöjj!
Vár rád a menny!

(Mária):
Jézus menj!