Kollányi Zsuzsi - Angyal

Nem kényelmes látni, miket rontottam el
Hogy hány helyzetben léptem puszta félelemmel
Hányszor irányított, hogy nem láttam a jövőt
S eszem döntött inkább húzó szívem fölött

Éveket szórtam el csodás életemből
Hogy megfeleljek másnak, féltem, de mitől?
Nem hittem a fényben, a jóban, a szeretetben
Bár folyton azt gondoltam, hogy bölcsebb lettem

Helytelen döntések, hamis szavak
Mint porszemek a szélben, csak halmozódtak
Végül már nem éreztem súlyukat
Viseltem porból hímzett kabátomat

Most eljött egy angyal, lámpát gyújtott bennem
S fényében újra önmagam lettem
Meztelenné váltam, nem takar már semmi
Azzal, aki voltam, szembe kell most nézni

Szembe kell most néznem azzal, aki voltam
Látni azt, ki vagyok most, alakot a porban
Kellemetlen érzés, vagy talán csak új
A tükör, ha nem torz, mindent elárul

Választás csak egy van, megtanulni lenni
Jelenben maradni, bízni és szeretni
Hinnem kell benne, hogy a jövő csupa jót hoz
S te vagy az az egy, ki végül feloldoz

Aki eljött mint angyal, lámpát gyújtott bennem
S a fényében újra magamra leltem
Meztelenné váltam, nem takar már semmi
Azzal, aki voltam, szembe kell most nézni

Most eljött egy angyal, lámpát gyújtott bennem
S a fényében újra önmagam lettem
Meztelenné váltam, nem takar már semmi
Azzal, aki voltam, szembe kell most nézni