Aurevoir. - Minden álmomban

Neki szegeztem én a kérdést, hogy: Szeretsz?
Neki szegeztem én a kikötőben.
Mikor indultam én Dél-Afrika felé
Úgy fél négy felé, mikor a nap forró
Indul a hajó nyári délután.
Kérdezem szeretsz-e?
A ház a ház a házra vigyázol-e?
Őszes férfi sapkáján aranysáv,
Nyári délután, indulás előtt.

Most ez vagyok én,
S a másik az te vagy.
Ami történt még itt azt feledés fedi.

Minden álmomban százféle változatban te vagy velem,
És mindig te segítesz.
Százféle változatban te vagy velem,
És mindig te segítesz.

Te segítesz ha meggyújtom a lámpát,
Ébredés után még egy kicsit ittmaradsz velem,
Mielőtt elfelejtenélek,
Elfelejtelek majd váratlanul.

Egy másik helyen találom magam,
Az a fogoly vagyok, számom 307
Aki megszökik, üldözőit egy kisutcában lerázza.
Csenget egy helyen, s te nyitsz rá ajtót
Jössz megint velem, de ezúttal sötét van
Lépteink alatt ropog a kavics
Egy kastély felé, ami úgyszintén sötét
Csak a másodikon látni lámpát,
Amin függ a szemünk míg az óvatos cipők csak az utat lesik
Úgy megyünk ott...

Minden álmomban százféle változatban te vagy velem,
És mindig te segítesz.
Százféle változatban te vagy velem,
És mindig te segítesz.

Nyári délután kérdezem: Szeretsz-e?
A ház, a ház a házra vigyázol-e?
Fogoly vagyok éppen majd szökésben
Csengetek, s te nyitsz ajtót nekem

Százféle változatban te vagy velem
És mindig te segítesz

Százféle változatban te vagy velem,
Te vagy velem és mindig te segítesz.