Charme - Két összeillő ember

Két kis árnyék fények mögött.
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók.
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes, egyszerű ember.
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton,
Egymást nézve megyünk tovább.

Két összeillő ember,
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld! Elakad a hangunk.
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem.
Látod, így volt írva sorsunk!
Most élünk végre, nem csak álmodunk.

Két kis fűszál dús fák között.
Két kis porszem hegyek mögött.
Völgyek mélyén két kisvirág,
Mérhetetlen boldogság.
Ezek vagyunk, mióta csendben.
Enyém lettél és én tiéd.
Mikor másra nem süt a napfény,
Nekünk akkor is ragyog az ég!

Két összeillő ember.
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld! Elakad a hangunk.
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem,
Végre megláttalak téged!
Hát feledjük az elhullt könnyeket!

Két összeillő ember.
Fénylő tágra nyíló szemmel.
Figyeld! Elakad a hangunk
Istenem, hát mi vagyunk!
Két fénysugár a ködben.
Jöttél akkor és én jöttem.
Végre megláttalak téged!
És köszönöm az egész életet!