Nagy Edmond - Hazatérés

Nyári délután forr az aszfalt, remeg a lég.
Az égre bámulok, talán látszik már az a gép.
És a fémmadár végül feltűnik,
aztán látom, most már száll felém,
téged hoz haza, így leszel most újra enyém.

Hosszú éveket éltem egymagamban és fáj, úgy fáj.
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át.
Nem is értheted, mikor azt mondom neked;
Ez az élet elfutott velem, mégis tiéd minden éjszakám.

Kicsi gyermekünk szúrós szemeddel néz vissza rám.
Mindig kérdezi: Apa, mondd, mért nincs anyám?
És én nem tudom, mit is mondhatok,
erre választ én nem adhatok.
Veled néhány hét adta egész életemet.

Hosszú éveket éltem egymagamban és fáj, úgy fáj.
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át.
Nem is értheted, mikor azt mondom neked;
Ez az élet elfutott velem, mégis tiéd minden éjszakám.


És én nem tudom, mit is mondhatok,
erre választ én nem adhatok.
Veled néhány hét adta egész életemet.

Hosszú éveket éltem egymagamban és fáj, úgy fáj.
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át.
Nem is értheted, mikor azt mondom neked;
Ez az élet elfutott velem, mégis tiéd minden éjszakám.