Nagy Edmond - Fekszem az ágyon

Ha eddig eljutottunk túl kevés még,
hiszen alig több mint a körhintán kétszer fizetnél.
Csak a lelkünk használt néha szárnyakat,
amikor ágyba bújtunk és gyártottuk sorban az álmokat.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Elaludtunk hűvös északi tájakon,
az is jégvirág volt, mit a hideg festett az ablakon.
Melegünk is volt, amikor még szerettél,
és mint a trópuson, dél felé mindent levettél.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Menj, sose állj, sose várj,
hisz a talpad alatt forog a föld.
És hogyha mész, és hogyha lépsz,
saját talpaddal forgatod őt.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Fekszem az ágyon,
s még is épp olyan messze vágyom,
hova csak a szél jut el.
Csábít az álom,
és én eljutok minden áron,
ahová te nem viszel.

Ahová te nem viszel.
ahová te nem viszel.