Somló Tamás - Zenebeszéd

Kicsit más ez az arc, ahogy nézel,
simák és csendesek a barázdák.
Gyere, játssz kicsit egy régi zenésszel,
aki hasonlított rád.

Zenebeszéd ez az egész, ügyesen kábít el.
Zenebeszéd ez az egész, sohasem ébreszt fel.

Forog a nagylemez, sorra sor,
szívemet járja át, akár a régi bor.
Kifut a gondolat, és ha zajlana,
kiderül csendesen, mi van a máz alatt.

Egy pici rock, egy kicsi rock, mindig a szívek pártján.
S a neved sokat ér, de nem a hitelkártyán.

Teli a polc zenével, amikor rád tör majd,
hajts rá még egy dalt.

Zenebeszéd ez az egész, kifut a szám és kész.
Zenebeszéd ez az egész, kopik a tű és kész.

Lehetsz egy idegen, talán a fiam vagy.
Sohasem tudhatod, hiszen a szívem nagy.
Elmondom csak neked, ami elveszett.
Lemezre vésem én az egész életet.

A barátság színét (zenebeszéd),
a narancshéj ízét (zenebeszéd),
egy gyönyörű hangot (zenebeszéd),
ahogy a pofon csattog (zenebeszéd),
egy ölelés illatát (zenebeszéd),
s a hamis zongorát (zenebeszéd),
egy tétova mozdulatot (zenebeszéd),
és amit nem akarok.

Zenebeszéd ez az egész, kifut a dal és kész.
Zenebeszéd ez az egész, törik a tű és kész.

Lehet, hogy kincset ér, ami rád marad.
Lehet, hogy megtanít, amit nem szabad.
Forog a nagylemez, sorra sor.
Szívemet járja át, akár a régi bor.

Zene-zene, zenebeszéd.
Zene-zene, zenebeszéd.
Zene-zene, zenebeszéd.
Zene-zene, zenebeszéd.
...