Géczi Erika - Utolsó üzenet (Bódi László \

Rajzoltam az égre ezer csillagot,
Elhittem, hogy jó lesz, majd te is láthatod.
De eljött az éjjel, felhős volt az ég, azt hiszem;
Én már elvágyódtam rég…

A zongorán a hangok játszanak még velem,
Amit a hajnal súgott, az volt az életem.
Hidd el, bármit állít, hiába keresnéd, azt hiszem;
Én már elvesztettem rég az életem.

Hiába keresnéd! Elvesztettem rég az életem.

Pedig ott vagyok minden házban, a fűtött meleg szobákban;
És ott vagyok minden dalban, csak dúdold magadban halkan;
A hűvös hajnali szélben, a földben, a tűzben, az égben;
S ha cipőm koppan a járdán, hiába vársz rám kedvesem.

Ringass el magadban, legyek mindig veled!
Amit mondtam tegnap, azt hidd még el nekem!
Már nincsen kék és narancssárga, elszürkült az ég, azt hiszem;
Én már elvesztettem rég az életem.

Hiába keresnéd! Elvesztettem rég az életem.

Pedig ott vagyok minden házban, a fűtött meleg szobákban;
És ott vagyok minden dalban, csak dúdold magadban halkan;
A hűvös hajnali szélben, a földben, a tűzben, az égben;
S ha cipőm koppan a járdán, hiába vársz rám kedvesem.