A kulcs (musical) - Minden újra ránk vár!

(Hogan):
Én jól emlékszem még,
sok csatát vívtam rég,
És ünnepeltek, mikor visszatértem.

Olyan fontos volt a kard,
elért mindent, mit akart,
És nekem jutott végül minden érdem.

(Kopkins):
Pedig fontosabb a szó,
elmesélni olyan jó mindent,
S nem is baj, ha más nem érti meg.

(Landon):
Inkább enni egy nagyot,
élvezni az illatot!
Mit úgy szerettünk, újra éljük,

(Mindhárman):
Gyerünk! Gyerünk! Hát gyerünk!

Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!

(Hogan):
Tán lesz kaland, mi vár!

(Landon):
Egy jó falat se árt!

(Kopkins):
S egy röpke történet, mit elmesélek!

(Hogan):
Előkerül a tőr!

(Landon):
Az éhség úgy gyötör!

(Kopkins):
Egy régi ügyre mindjárt visszatérek!

(Mindhárman):
De nem felejtjük el, hogy segítenünk,
Ez a fontos, ezért lehetünk mind itt.
Ki régóta itt jár, most segítségre vár,
Bízik, hogy megérkezünk,
Hát gyerünk! Gyerünk! Gyerünk!

Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!

Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A három hős ma itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!

(Hogan):
Ki a titkot rejti el úgy, hogy más nem éri el,
S közben csendben él, hát ő a hős.

(Mindhárman):
Most őt kutatjuk fel, és más nem érdekel,
Bízik bennünk, nem ronthatjuk el!

Ez az a hely, ez az a perc,
mi évek óta vár ránk,
A láthatatlan itt van újra!
Ez az idő, ez a nyerő,
egy ismerős világ vár,
Csak tudnánk, hányszor
jöhetünk el még újra!

Ez az idő, ez a nyerő,
annyi minden vár ránk!