Rock Színház - A krónikás - Ima

(Eszter):
Ó, mennyei Úr,
Ki fölöttünk állsz,
Ki oly sok színben tündökölsz,
Pillants le ránk!
Légy jó hozzánk!
Nagy irgalmad cseppjeként
Küldj egy szót, egy jelt, egy kis reményt!

(Eszter és Lilith):
Ha kell, ítélj,
És védd azt, ki bűntelen él!
Űzd el a rettegést,
Óvd, ki szívből dicsér,
És hozd el a jobb idők ígéretét!

(Lilith):
Te áldott, nagy Úr,
Ki mindünket látsz,
Ne hagyd el azt, kit bánat sújt,
Ha vigaszra vár!

(Lilith és Eszter):
Hisz árnyak közt él,
Oly reszketve, tétován.
Léte, sorsa rég nem rajta áll.

(Sém):
Ne hagyd el hát!

(Simon):
Őrizd őt!

(Eszter):
És nézd el, ha szólni is fél!

(Eszter és Lilith):
Hisz látod, hogy félünk mind!

(Együtt):
Hát szólj, hogy bízhassunk még!
Ó, küldd el a létezés tisztább hitét!

(Együtt):
Te fényes, nagy Úr,
Légy jó hozzánk!
Ó, nézz le ránk!

PÁRHUZAMOSAN:
(Eszter):
Mondd, hogy álom volt, mondd, hogy csak álom volt
Húsz esztendő, mely sáncot vont körénk!

(Sém és Simon):
Segíts rajtunk, oltalmazónk! Ne űzz csúfot álmainkból!
Segíts rajtunk, oltalmazónk!

(Lilith):
Jöjj hát, ó, én szépem, vigaszhozóm!
Nézz rám, ó, én kútfőm, nyílj meg felém!

(Együtt):
Te fényes, nagy Úr,
Légy jó hozzánk!
Ó, nézz le ránk!