1. Best of Communism - Májusköszöntő
2. Ákos - Ilyenek voltunk 0:00 [2003]
3. A Pál utcai fiúk (musical) - Mi vagyunk a Grund
Rock Színház - A krónikás - Joáb börtöne
Előadó: | Rock Színház |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Miklós Tibor |
---|---|
Kocsák Tibor Kemény Gábor |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Megtekintve: Ma 19, összesen 892 alkalommal
Dalszöveg
(Joáb):
Miért jöttök újból?
Leírtam mindent, mindent, amit kértetek,
hát ne bánts!
Nem tudok másról!
Legyen már vége!
Miért vártok minden nap új vallomást?
(Ethán):
Nem vagyok hóhér, a munkám hozott hozzád,
én írom Dávidról a krónikát.
Tudnom kell mindent, a teljes sorsát,
az igazat és semmi mást.
(Joáb):
Ez hát a munkád, hogy kiszedj belőlem mindent,
S ha elmondtam, többé már nincs szükség rám.
Úgy dobtok el, mint véres rongyot,
s ez rosszabb a halálnál!
(Ethán):
Az utókor ítél majd feletted is,
s ez neked sem közömbös tán,
Hogy gyilkosként gondolnak-e rád,
Vagy egy tiszta lelkű, győzelmes harcos,
egy igazi férfi emléke él tovább.
(Joáb):
Nem tudhattok semmit rólam!
Halálos ágyán meghagyta Dávid,
hogy Salamon, ha trónra lép,
Zárjon engem holtomig a börtönrács mögé.
S miért tette ezt velem Dávid? Vajon miért?
Mert ismertem mind a bűneit, s ezt ő is tudta jól.
S hogy nem maradt már több tanú, hát rám került a sor.
Katona voltam, ki mindent parancsra tett.
Harcoltam, öltem, míg Dávidból nagy király lett.
Híven szolgáltam őt,
A "fényes, szeplőtlen hőst",
Mert Dávid, ha ölt, mindig mások kezével ölt.
Hófehér köntösét sohase szennyezte vér.
A döntés volt övé, a piszkosát megtettem én.
Ábnert és Uriást,
Saul összes fiát,
A többit, ki útjában állt
Parancsra öltük le, követve Dávid szavát.
(Ethán):
És Saul királyt? Őt is Dávid ölette meg?
(Joáb):
Ítéld meg magad!
Saul a Gilboá hegyénél vívott nehéz csatát
a filiszteusokkal.
A csata után Dávidhoz egy ifjú jött
és lábához letette a véres koronát.
Földet szórva fejére jajgatott, majd kinyögte,
hogy megölte Sault és Jonathánt.
Saul félt az ellenségtől, hát megkérte őt,
ki épp arra járt,
Segítse kardjával a halálba át,
mielőtt még elfognák.
(Ethán):
Dávid ismerte ezt az ifjút?
(Joáb):
Ez az ifjú Dávid szolgája és lekötelezettje volt.
(Ethán):
Világos!
(Joáb):
Dávid könnye bőven hullt, siratta a jó Sault,
s fiát, a hű Jonathánt.
Majd eltette a koronát, s az ifjút, aki díjat várt,
egy intésére leszúrták.
"Így jár, ki megöli felkent urát!" - ez volt az indoklás.
Így lett Dávidból király!
(Benája):
Még itt is ármánykodsz, te patkány?
Te hányadék, nagyon vigyázz!
Ki adott engedélyt, hogy pofázz?
Nem tűrjük tovább az árulást!
Halljuk hát a vallomásod Saulról!
(Joáb):
Sault a csatában elvágták hadától,
sebzetten, vérezve bolyongott.
Látván, hogy nincs remény, kardjába beledőlt,
így halt meg szegény a harcmezőn.
Dávid e csatától távol maradt,
Hallván a gyászhírt, majd szíve szakadt.
Mert áldott és szeplőtlen hős volt ő mindenkor,
A bűnös, a gyilkos csak én voltam.
(Benája):
Ha mindazt tudod, amit hitem szerint tudsz,
akkor vigyázz, mert túl sokat tudsz!
Miért jöttök újból?
Leírtam mindent, mindent, amit kértetek,
hát ne bánts!
Nem tudok másról!
Legyen már vége!
Miért vártok minden nap új vallomást?
(Ethán):
Nem vagyok hóhér, a munkám hozott hozzád,
én írom Dávidról a krónikát.
Tudnom kell mindent, a teljes sorsát,
az igazat és semmi mást.
(Joáb):
Ez hát a munkád, hogy kiszedj belőlem mindent,
S ha elmondtam, többé már nincs szükség rám.
Úgy dobtok el, mint véres rongyot,
s ez rosszabb a halálnál!
(Ethán):
Az utókor ítél majd feletted is,
s ez neked sem közömbös tán,
Hogy gyilkosként gondolnak-e rád,
Vagy egy tiszta lelkű, győzelmes harcos,
egy igazi férfi emléke él tovább.
(Joáb):
Nem tudhattok semmit rólam!
Halálos ágyán meghagyta Dávid,
hogy Salamon, ha trónra lép,
Zárjon engem holtomig a börtönrács mögé.
S miért tette ezt velem Dávid? Vajon miért?
Mert ismertem mind a bűneit, s ezt ő is tudta jól.
S hogy nem maradt már több tanú, hát rám került a sor.
Katona voltam, ki mindent parancsra tett.
Harcoltam, öltem, míg Dávidból nagy király lett.
Híven szolgáltam őt,
A "fényes, szeplőtlen hőst",
Mert Dávid, ha ölt, mindig mások kezével ölt.
Hófehér köntösét sohase szennyezte vér.
A döntés volt övé, a piszkosát megtettem én.
Ábnert és Uriást,
Saul összes fiát,
A többit, ki útjában állt
Parancsra öltük le, követve Dávid szavát.
(Ethán):
És Saul királyt? Őt is Dávid ölette meg?
(Joáb):
Ítéld meg magad!
Saul a Gilboá hegyénél vívott nehéz csatát
a filiszteusokkal.
A csata után Dávidhoz egy ifjú jött
és lábához letette a véres koronát.
Földet szórva fejére jajgatott, majd kinyögte,
hogy megölte Sault és Jonathánt.
Saul félt az ellenségtől, hát megkérte őt,
ki épp arra járt,
Segítse kardjával a halálba át,
mielőtt még elfognák.
(Ethán):
Dávid ismerte ezt az ifjút?
(Joáb):
Ez az ifjú Dávid szolgája és lekötelezettje volt.
(Ethán):
Világos!
(Joáb):
Dávid könnye bőven hullt, siratta a jó Sault,
s fiát, a hű Jonathánt.
Majd eltette a koronát, s az ifjút, aki díjat várt,
egy intésére leszúrták.
"Így jár, ki megöli felkent urát!" - ez volt az indoklás.
Így lett Dávidból király!
(Benája):
Még itt is ármánykodsz, te patkány?
Te hányadék, nagyon vigyázz!
Ki adott engedélyt, hogy pofázz?
Nem tűrjük tovább az árulást!
Halljuk hát a vallomásod Saulról!
(Joáb):
Sault a csatában elvágták hadától,
sebzetten, vérezve bolyongott.
Látván, hogy nincs remény, kardjába beledőlt,
így halt meg szegény a harcmezőn.
Dávid e csatától távol maradt,
Hallván a gyászhírt, majd szíve szakadt.
Mert áldott és szeplőtlen hős volt ő mindenkor,
A bűnös, a gyilkos csak én voltam.
(Benája):
Ha mindazt tudod, amit hitem szerint tudsz,
akkor vigyázz, mert túl sokat tudsz!
Zeneszöveg hozzászólások
Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!