Rock Színház - A krónikás - Hála és dicsőség éneke

(Énekmondó):
Halljátok, jeruzsálemiek!
Halljátok, honfitársaim!
Íme, a hála és dicsőség éneke,
melyet a tiszta életű Ethán költött Dávid királynak
és az ő fiának, Salamonnak
és mai életünknek magasztalására.
Halljátok hát a hála és dicsőség énekét, Ethán művét!
Fölkél most a dal, mint a hajnali fény,
Felszárnyal az ünnep egén.
Pártos ma a költő, hisz bárhova néz,
Megújul az őstelevény.

(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

(Simon):
Te visszajöttél, de anyánk már nem jöhet.

(Sém):
Akkor halt meg, mikor téged elvittek.

(Simon):
Nem engedték azt sem, hogy mi temessük el.

(Sém):
Halott testét egy gödörbe vetették.

(Ethán):
Eszter, merre jársz?
Hol találjak rád, ha elmentél, ha elhagytál?
Minden bennem él, a legszentebb kötés,
mely kettőnké lett utunk kezdetén.

(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

(Énekmondók):
Ha élne még a hős, a nagy tanító,
Ki fölnevelte gyermek hazánk,
Meghatottan nézné e szépülő hont,
Őt dicsérjük, Dávid királyt!

(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!

(Főeunuch):
Barátom, nagyon fáj sorsod látnom,
nehéz a búcsú így.
Vigaszul szolgálhat, hogy akit itt hagysz,
oly boldog a szép Lilith.
Dalaid szövegét kőbe vésték Salamon műveként.
"Énekek éneke" - ezen a címen őrzi majd hírnevét.
Hogy búcsúnk ne múljék nyomtalan,
E finom illatszert vidd el magaddal!
Gondolj rám néha, és emlékezz szavamra:
Hogy nem érdemes férfiként élni az eunuchok világában!

(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
Hirdesd békénk erejét, népünk örömét,
Népünk termő talaját, Dávid örökét!

(Ethán):
Elmegyünk innen, gyertek!

(Simon):
Szólj neki te!

(Sém):
Te vagy a jófiú! Te mondd meg!

(Ethán):
Mennünk kell!

(Sém):
Apánk!

(Simon):
Várj még! Talán majd később...

(Sém):
Mire várnánk?

(Ethán):
Mit akartok?

(Simon):
Arról van szó...

(Sém):
Mi már nem megyünk veled!

(Ethán):
De hát miért?

(Simon):
Más vagy, mint mi!

(Sém):
Neked nem sikerült!
Te itt már semmi vagy!

(Simon):
Téged megtörtek, apám!
Te feladtad!

(Ethán):
Ez hát a vég,
így lesz teljessé a szégyen, a gyalázat!
Jó, csak menjetek, hagyjatok magamra!
Gyerünk! Tűnjetek már el!
Búcsúznotok se kell! Igen, menjetek!
Tűnés! Takarodjatok!
Elég volt! Nem bírom!
Elég a gyalázatból!
Elég már!