Zséka - Csak kell a szerelem

Túl vagyunk már annyi mindenen
Hányan kérdezték már, “leélnéd-e velem az életed?”
Valami mindig történt…
Valami mindig szétszedett

Sokszor sírtam, túl sok mindenen
Hányszor mondtam el, nem kell többet ez nekem…
Valami mégis történt
Valami mindig rendbe tett

…és végül újra és újra… rájöttem, hogy:

Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Anélkül mit sem ér ez az egész
Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Ez mozgat mindent a föld kerekén

Túl vagyunk már annyi mindenen
Hányszor vitáztunk, számtalan hülyeségen
Valaki mindig lépett
Valaki mindig megbékélt

Ezerszer kértem, menjen el
Úgy éreztem, egyedül jobb nekem (jobb nekem)
Valaki mindig bántott
Volt akit én is bántottam

De aztán újra és újra… rájöttem, hogy:

Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Anélkül mit sem ér ez az egész
Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Ez mozgat mindent a föld kerekén

Forró ölelések, édes csókok
Szenvedélyes nyári éjszakák
Egy mélybarna szempár, apró bókok
Ezek nélkül kevesebb lenne a nagyvilág!

Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Anélkül mit sem ér ez az egész
Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Ez mozgat mindent a föld kerekén

Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Anélkül mit sem ér ez az egész
Csak kell a szerelem
A fene egye meg!
Ez mozgat mindent a föld kerekén