Meg Egy Cukorka - Elköszönős ( Ma csak a valóság marad )

És az összes bohóc a mennybe jut majd
De nem az összes író, az összes nagymenő
És az énektanárom meghallgat minden szart
És ez a futónövény végleg mindent benő

Csendes utcák, rég elhagyott álmok
Meg egy fénykép, amit már sosem veszek elő
Én nem tudom, merre menjek, itt minden út rossz helyre vezet
Csak téged soha többé ne keresselek

És kinyílik majd minden rácsos ajtó,
Beengednek egy hideg éjszakán
És örömtáncot jár minden csavargó
Nekem könnyű lány volt a szél, s az óceán

Hát ez volt az én álmom,
Ha nem tetszett, nagyon sajnálom
Hogy nem feleltem meg megint neked
Egymás kezét fogtuk
De tudom kurvára semmit sem jelentek

Lepedőm a föld, takaróm a széles ég
Én otthon vagyok mindig, ha haza nem engednél
De átlátok már rajtad, te sem vagy az a tiszta lélek
De ha szeretnél, cseszd meg én szeretnélek

De nem lehetek már senkid, itt küzdeni nem lehet
Fő még a kávé, de mond meg minek
És elszállt minden álom, a csupasz valóság marad
Csendes utcák, csendes utcák, halljátok-e még a hangomat

Halljátok-e még a hangomat
Halljátok-e még a hangomat

Halljátok-e még a hangomat