Ganxsta Zolee és a Kartel - Nem adom fel

Lory + Zolee:

Ha lelép, akit szeretek, nem adom fel!
Ha beborul a tervem, nem adom fel!
Ha szakad, törik a szív, én nem adom fel!
Nem adom, nem adom, nem adom, nem-a-nem adom fel!

Ref.:

Nem adom fel, ha beszippant is a tér,
Nem adom fel, az életem csatatér,
Nem adom fel, ha nem úgy megy a szekér,
Nem adom fel, míg folyik bennem a vér!

Zolee:

Hogyha elfogy a málna a zsebedből, elfogynak a haverok,
Mikor elfogy a szerencséd, eltűnnek a spanok,
Ha elkopik a hírnév, nincsenek a könnyűvérű csajok,
De mindig marad kivezető út, ha igazán akarod.
Én tudom, kiért érdemes küzdeni és ki az, aki oldalvíz,
Mint a melósok kajája, ami rizseshús, nem tejbegríz
Néha rám számolnak, hogy nyolc-kilenc-tíz,
Mikor egy elb*szott tévéshowból kiszól egy kvíz.
Mer’ hányszor mondtad nekem azt, hogy „Nem!”,
És hányszor mondtad azt is, hogy nincs köztünk semmi sem.
Mondtad, hogy nem vállalod a nevem,
Veled a türelem, amit az Isten tanít nekem.
És amíg az ereimbe vért pumpál a szívem,
Én nem adom föl szívem, mert a szívem, ami diktál,
És addig megyek előre, amíg mozdul bennem a lélek és a testem a lábamon áll!

Ref. 2X

Lory:

Cikázok az éterben, de nem utazok a B tervben,
A múltban, amit kívántam, megélem a jelenben.
Nem adtam fel a célom, sokszor volt a helyzet zűrös,
Hiába sütött a Nap, minden sokszor volt ködös.
Azt mondod, ne lelkizzek, akad ez a lemez,
Némán kiált a belsőm, túl sok bennem a repesz.
Voltam a kút mélyén, gyötrő, kínzó sötétségben,
De megtanultam hasznot húzni, kijönni belőle.
Volt annyi erőm, hogy feldolgozzam a múltam,
Kihúzzam a kést, akiket szavakkal megszúrtam.
Az életem olyan, mint az időjárás,
Nem tudni, mikor jön a jellemdeformálás.
Nyilakkal a hátamban is az égre nézek,
Csak onnan jön válasz, ha törik, szakad a lélek,
Pedig a sérelmektől néha száz sebből vérzek.
Úgy törtök pálcát felettem, hogy nem is ismertek,
továbbra is maradok egy kérdőjel felétek,
Tudom, zavar titeket, hogy más ritmusban lépek,
És nem adom fel, aminek sokan örülnétek.
Rám nyomta a sors a bűn bélyegét,
Rajtam hagyta a rossz döntések tanító sebét, jelét,
De nem maradtam padlón, nem kellett a rabszolgasors,
Hiába kínál szivárványt a koksz, a zöld, a gyors.
Sok ütést elhárítok, a kombók elől kitérek,
Fej vagyok, dilo, nem farok – remélem érted!

Ref. 2X

Laca:

Hajtom a dolgom, csapatok, haladok,
Úgy érzem, akkor is csak egyhelyben maradok.
Vakolok, pofázok, bármit is csinálok,
Nem tudok jót tenni, hiába vigyázok.
A szavamat kérdezik, vesézik, nem értik,
Nem érzik, nem nézik, a kamukat ígérik.
Ahogy élek és gondolom, hogy csinálom, hogy akarom, hogy haladjak.
Az adott szó eltűnt, ahogy közben már feltűnt,
A megbízható barát és a jó biznisz megszűnt.
Nincs kézfogás, face-to-face, nyista korrekt üzlet,
Az elején azonnal elhasal az ügylet,
Mert bárki egy kis haszonért megcsinálja a s*gged,
Észre sem veszed, hogy kint az aranyered,
Mert eladták a piacon, a ribancon meg lóg a fuksz
Te meg a zsebedben tíz forinttal zátonyra futsz.
De nem adom fel, mert nem vagyok káromló,
És talán van olyan ember, aki hozzám hasonló.

Ref.