Cseh Tamás - Apa kalapja

És arra a képre emlékszel, drága,
hol kalapban látjuk apát,
bajuszos száján a szokott mosollyal
és keze mélyen a kabát
zsebébe süllyed, és három régi barát
valami tréfás pózban mutatja magát.

Hullámot nyomva anya hajába,
zsorzsettjén még ott kísért
az ötvenes évek szűk levegője,
tudod a légkör, miért...
Apa egy este karjára vette Irént,
s elhagyott minket, nem fontos ma már, kiért.

Szomszédunk lánya egy délután,
megállt a házunk udvarán,
hat éves volt, én négy talán,
nadrágját lehúzva hasán,
valamit mutatott magán...

És kérdezem tőled, emlékszel, drága,
mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóban,
kaptunk egy jó kis esőt.
S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek,
egy telken átvágva, a megálló felé veled.

Darararara, larararara, larararalaram.
Darararara, larararara, larararalaram.
S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek,
egy telken átvágva, a megálló felé veled.

S kérdezem tőled,
emlékszel, drága,
mikor a kórház előtt,
hol Lizánál voltunk látogatóban,
kaptunk egy jó kis esőt.
S én fejembe nyomva apa kalapját, megyek,
egy telken átvágva, a megálló felé veled.