averseslány - Bíznod kell bennem

Késő van,
arcom a sötét ég felé emelem.
Istenem, kérlek mondd el neki, hogy...
Nem ismersz, de bíznod kell bennem.

Senki sem mondta el az igazért nincs kegyelem,
azóta is könnyem az italom,
bánatom a kenyerem.
Ki vagyok én, tudod mit?
Mondja meg más Neked.
Ha képes saját hibáival nézni farkasszemet.

Mert taposni másokon nem erő,
én a hitet emelem ha tehetem.
Még akkor is, ha néha a sajátom is nehezen.

És sokszor van, hogy csak úgy elesem,
de mégis kinek kéne vetítenem törhetetlen szerepem?
Istenem kérlek mondd el neki, hogy...

Nem ismersz, nem ismersz pedig mélyen bennem élsz,
itt maradt emléked örökre és mindennap felemészt.
Nem ismersz, pedig Miattad tudom merre kell mennem.
Nem ismersz, de bíznod kell bennem.

Egyszer fent, egyszer lent.
Ilyen az élet, de így szeretem.
Ha egyedül maradsz,
rájössz játék csupán az önfegyelem.
Sokszor kell a tükörbe látnom ki nem vagyok míg magam jobbá nevelem,
de én vállalom előtted és minden kudarcom büszkén cipelem.
Mert megtaláltam és tudom már, hogy ez szerelem!

Istenem kérlek mondd el neki, hogy...
szeretlek