Gerendás Péter - Miért lettél más

Úgy tűnik, hogy jó volt rég,
van közös pár szép emlék.
Ma már, ha meglátsz, nem köszönsz
az utca másik oldalán.

Nekem mondtad el, hogy félsz,
a vizsgán nem sok jót remélsz,
hogy elhagyott a kedvesed,
s nem vagytok többé már álompár.

Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?

Nekem mondtad el, milyen szép,
hogy hozzád újra visszatér,
nemsokára gyermeket szül,
s magányod a ködös múlté már.

Velem régen nem beszélsz,
egy sötét felhődön üldögélsz,
de hidd el, hogy ugyanazok vagyunk
az utca mindkét oldalán.

Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért?)
Valaki más…

Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért?)
Valaki más…

Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért? Nem tudom, mért?)
Nem tudom, miért lettél más?
(Nem tudom, mért?)
Valaki más…