Dancs Annamari - Felkap a szél

Most szép, még jó, még óvni való.
Már seb, még fáj, de holnap csak szó.
A fény most bánt, majd hevít míg kín a láz.

Még félsz, nem lépsz, sötétben állsz.
Még itt nem szólsz, reszketve vársz.
Kint forr a nyár, bent jégeső hull le rád.

Ha felkap a szél és visz tovább,
Ugorj ha hív, repít a vágy.
Most még lehúz a mély, megfojt az éj,
S te csak vársz,
De felkap a szél és visz tovább!

A szem, a száj válaszra vár.
A szó csak bent, odakint fáj.
A szív, az agy két külön pályára áll.

Most menj, ne félj, későre jár.
Ha kész vagy szállj hegyeken át!
A felhőkön túl kitágul a láthatár.

Mert felkap a szél és visz tovább,
Indulj ha hív, repít a vágy.
Most még lehúz az mély, megfojt az éj.
Még vársz, de felkap a szél és visz tovább!

Minden áldott nap újra követsz el jó pár hibát,
Hogyha tanulsz a múltból,
Nem hagyod, hogy újból fájjon,
Csak előre vágyj!
Szállj!

Ha felkap a szél és visz tovább,
Ugorj ha hív, repít a vágy.

Felkap a szél és visz tovább,
Ugorj ha hív, repít a vágy.
Most még lehúz az mély,
Talán megfojt az éj, de várj!
Ha felkap a szél repülj tovább!