Németh Marika - Csárdáskirálynő: Emlékszel még

(Sylvia):
Pohár csengett, zene zengett,
körös-körül tánc kerengett,
oly gyönyörű nóta szólt.

(Edvin):
Inkább álom, mint valóság,
babér erdők, piros rózsák,
a jókedvem szikrát szórt.

(Sylvia):
Elfeledni mégsem tudnám,
bár tréfa volt a házasság,
friss koszorú volt a hajamban,
mirtusz ág, mirtusz ág volt.

(Edvin):
Mondd, ami olyan régen elszáll,
nem jöhet vissza többé már?

(Sylvia):
Nem, ami benne szép volt,
azért mégis kár, igazán kár.

(Edvin):
Emlékszel még, jut még eszedbe szerelmünk?
Szép volt, de szép, minden perc üdvöt kínált.
Emlékszel még, egymás szívére borultunk.
Emlékszel rá? Emlékszel még?
Bűbájos álom, de szép, szép volt, de szép!

(Sylvia):
Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van.
Ilyen szörnyű lányregény minden házban.
Ilyen könnyű kis regény rám nem hathat.
Legfeljebb ha megkacagtat.
Tra-la-la-la-la-la-la, megkacagtat,
Tra-la-la-la-la-la-la, rám nem hathat.

(Együtt):
Ilyen könnyű kis regény, hidd el, száz van,
minden házban, ily' regény.
Emlékszel rá? Emlékszel még?
Bűbájos álom, de szép, ó, de szép volt, de szép!