Esti Kornél - A horizont szélén

Az éjszakának vége,
Az utcán ér a hajnal,
Az első buszig húsz perc,
Mit kezdjek magammal.
Éjszakából reggel,
Kisgyerekből felnőtt,
Zsákutca-táblák,
Az egyenes ösvények előtt.

Nem akarok visszamenni a valóságba, Pirkadatkor a hajnalba olvadok.
A horizont szélén süllyedő Hold a testem, reggelre elfogyok,
Elfogyok.

Nem gondolni rátok,
Semmit nem remélni.
A reggeli forgatagban
Elfelejtek sírni.
Zokogni kéne néha,
Sokkal többször ennyit,
Eláztatni a múltat,
Nem titkolni semmit.

Nem akarok visszamenni a valóságba, Pirkadatkor a hajnalba olvadok.
A horizont szélén süllyedő Hold a testem, reggelre elfogyok.

Göncölszekér a buszom,
Ha vörös a hajnal, tudom
Hogy nem szabad visszatérni,
Úgysem értene senki.

Göncölszekér a buszom,
Ha vörös a hajnal, tudom
Hogy nem szabad visszatérni,
Úgysem értene senki.
Göncölszekér a buszom,
Ha vörös a hajnal, tudom
Hogy nem szabad visszatérni,
Úgysem értene senki.

Göncölszekér a buszom,
Ha vörös a hajnal, tudom
Hogy nem szabad visszatérni,
Úgysem értene senki.

Nem akarok visszamenni a valóságba, Pirkadatkor a hajnalba olvadok.
A horizont szélén süllyedő Hold a testem, reggelre elfogyok,
Elfogyok.