Náray Erika - Egy kósza éjjel (Kökény Attilával)

Semmit sem élt, kit nem font még át
Egy őrjítő érzés, egy nem múló vágy.
Semmit nem élt, kit vitt még el
Egy eltévedt szempár egy égből jött jel.
Nem számít, hogy lesz a holnap,
Csak most egyszer érints meg még.
Érzem, reszket a tested, ha foglak,
Elkap a vágy, mennék hozzád.

Egy kósza éjjel, úgy törtél mindent át
Együtt a fénnyel eljött a boldogság.
Vad szenvedéllyel tegnap még más voltál
Egy kósza éjjel, egy éjjel, egy éjjel, egy éjjel ...

Semmit sem élt, ki nem hitt el még
Egy észvesztő csókból jött tündérmesét.
Mit vársz az élettől még?
Ha tudnád, a boldogság illékony kép.
Szikrázó égbolt a fények, minden csak illúzió.
Értsd meg, lépnem kell úgy is, ha félek,
Így lesz majd jó, borzongató...

Egy kósza éjjel, úgy törtél mindent át,
Együtt a fénnyel eljött a boldogság.
Vad szenvedéllyel tegnap még más voltál
Egy kósza éjjel, egy éjjel, egy éjjel, egy éjjel...
Úgy mond majd el, hogy a kérdőjel,
Mi ott sem volt, most tűnjön el.
Úgy fonj majd át, mint az inda a fát,
Jöjj, kérlek repíts tovább,
Csókodtól éget a vágy...

Úgy fonj majd át, ...
Egy kósza éjjel, úgy törtél mindent át
Együtt a fénnyel megjött a boldogság.
Vad szenvedéllyel tegnap még más voltál
Egy kósza éjjel, egy éjjel, egy éjjel, egy éjjel...
Mondd, mondd, mit vársz az élettől még?