Bíborszél - Szivárvány

Félek, hogy elment már
Hogy elment már a vonatom
S itt hagyott egyedül
Valahol...

Téves, de nem útra kész
Hogy belém hasít a fájdalom
Nincsenek új évek, új utakon

Elfutnék, de túl nehéz
Lassan borít hálót rám a penész
Összekulcsolt kezem imára kész

Tűz és víz csak küldemény
Testemmel száll sírba minden remény
Marad egy apró hirdetés
Ez volt a vég

Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz

Álcázatlan szenvedés
Sikoltásba fúló torz nevetés
Könnyekbe temetkező ölelés

Néptelen lakóház
Lépcsőkorlátokon kúszik a láz
Prédára feni fogát a vadász

Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz

Asztalon egy lágy kegyér
Körbe ültük rég, de senki nem kér
Nyugalmat terít ránk a szenvedés

Nem alszunk, nem iszunk
Feleslegessé vált minden pillanatunk
Mélyebbre, egyre mélyebbre hatolunk

Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó
Vóóó, szivárvány hol vársz rám
Ölelj magadhoz árván, vóóó