Pszí! - Bella dala (közr. Hősök)

11 voltam, ártatlan, és mindenben hittem
Amikor elvették a kincsem
Megtört egy apró gyermeki lélek
Senkinek nem mondtam
Se családnak, se fakenek
Aznap este sírtam a sötétben, némán
És mondogattam magamnak
Hogy többé ne éld át ezt
De az élet jobbá tesz!
Így lett a zene menedék
14 voltam, és szerelmes a két gyönyörű szemedért
Elvett a sors, Te már a mennyből figyelsz
Még nem tudtam, hogy mi lesz
De az élet erőssé tesz!
16 voltam, ugrott a legjobb barátom
Kerestem a lelkét, de azóta se találom
De esküszöm, volt benne szép is
Szeretek élni, ez biztos valami beteges fétis
Én rapülök azért is!

Mindent vállalok, nekem ezt hozta
És hogy törekedjek mindig a legjobbra
És a rosszak után jönnek a szebb napok
Nem könnyű – de megvagyok

Kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond
Magatartás hanyag, de a tanulás az klappolt
Megbecsültem az aprót, a zenével az álmok
Jöttek, megerősítettek az akadályok
Hogy ne hulljon az ölembe, nem kell a könnyebbik
Ne gázoljak át a másikon, ne legyek pökhendi
Csak ugyanolyan vidéki meg kedves srác
Aki azt szeretné, ne utálkozz, ha engem látsz
Míg a takaró ér, sulykolta az anyám
10 voltam, mikor árván itt hagyott az apám
Vágom milyen nélkülözni, kenyéren meg vízen
Én mesélem el, de sokunk története ilyen
És milyen jó arra nézni, ki példát hoz
Ember a talpán, mint szélhámos
Én nem lehettem más, mint aki most vagyok
Igaz emberek, igaz mondatok

Mindent vállalok, nekem ezt hozta
És hogy törekedjek mindig a legjobbra
És a rosszak után jönnek a szebb napok
Nem könnyű – de megvagyok

Köszönöm az életnek, hogy kaptam egy anyát
A sok szarért, amit tettem, bocsáss meg, apám!
Jobb ember lettem, és ígérem, jobb leszek
Köszönöm a Hősöknek
Köszönöm a rapnek
Most minden szart leteszek!