Kertész Iván - Mennék, rohannék

Mennyi terv gyűlt körém,
S az élet, nézd, visszatart!
Megfeszít, leküzdeném,
Vadlovak türelme hajt…

Úgy mennék, rohannék,
(Hogy) nem ér be az árnyék!
Tisztulj, sötétség,
Annyi dolgom van még!
Szüntelen sürgetem,
Mi mást tehetnék?

Várom, csak várom,
Mit érlel a nagy csend…
A sorstól pár nagy pofon
Végül mindig jót jelent!

Úgy mennék, rohannék,
Nem ér be az árnyék!
Tisztulj, sötétség,
Annyi dolgom van még!
Szüntelen sürgetem,
Mi mást tehetnék?

Úgy mennék, rohannék,
Nem ér be az árnyék!
Gyógyulj valóság,
Nekem élnem kell még!
Szép világ, új világ…
Csak már ott lehetnénk!

Most nyomasztó s bizonytalan,
Féltett vágyad parttalan…
Amíg a lábad földhöz ér,
S a homlokodhoz hűs tenyér,
Hát, húzd ki magad, s örülj annak,
Te végig tudtad, (hogy) a jó visszatér!

Úgy mennék, rohannék,
Nem ér be az árnyék!
Tisztulj, sötétség,
Annyi dolgom van még!
Szüntelen sürgetem,
Mi mást tehetnék?

Úgy mennék, rohannék,
Nem ér be az árnyék!
Gyógyulj valóság,
Nekem élnem kell még!
Szép világ, új világ…
Csak már ott lehetnénk!

Úgy mennék rohannék…