Bródy János - Tábori fénykép

Apám a háborút megúszta élve
Ha nem tette volna, most nem mondanám
A háborús kalandok emlékét őrzi
Egy tábori fénykép a szobám falán

És itt állok én most a fiam előtt
És úgy érzem tudnia kell
Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
Vagy inkább ezt felejtsük el

Apám azt hitte a háború végén
A sötét gonoszság végleg kimúlt
Az Egyesült Nemzetek békére vágynak
A sorstalan üldözött felszabadult

És itt állok én most a fiam előtt
És úgy érzem tudnia kell
Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
Vagy inkább ezt felejtsük el
Vagy inkább ezt felejtsük el?

Felejtsük el vagy adjuk tovább
A félelmet gerjesztő idők szavát
Anyám azt mondta mindig nekem:
Én csak a szépre emlékezem


És jöttek az évek, de nem jött a hajnal
A sötétség délben is fölénk borult
És hiába lázadt az ember az égre
Nem engedett el, fogott a múlt

És itt állok én most a fiam előtt
És úgy érzem tudnia kell
Hogy voltak már rohadtul nehéz idők
Vagy inkább ezt felejtsük el

Apám azt mondta, hogy gyarló az ember
És arra tanít a történelem
Hogy hiába világos minden tanulság
Nem tanul belőle senki sem

És itt állok én most a fiam előtt
És úgy érzem tudnia kell
Hogy lesznek még rohadtul nehéz idők
Vagy inkább ezt felejtsük el
Vagy inkább ezt felejtsük el?

Felejtsük el vagy adjuk tovább
A félelmet gerjesztő idők szavát
Anyám azt mondta mindig nekem:
Én csak a szépre emlékezem

Apám a háborút megúszta élve
Ha nem tette volna, most nem mondanám
A háborús kalandok emlékét őrzi
Egy tábori fénykép a szobám falán
Egy tábori fénykép a szobám falán