Eszkimó - Pasztell

Suta kézben fut a pasztell, kerék forog
Fut az élet, kitapasztalt mozdulatsorok
Fut az idő - az nem áll meg - mint a gyorsvonat
De én befékezem s kitalálom a világomat.

Suta kézben fut a pasztell itt az életem
olyan fát nevelek ami csak ritkán terem.
De hogy ha elnézek az ágai alatt Látom,
a kertem végében, hogy jár-kel a nap.

Suta kézben fut a pasztell kertemben a fa
Ha egy részlet nem ereszt én felmászom oda
Onnan látom - magasabbról mint az Everest -
Hogy aki semmit nem ereszt, könnyen rajtaveszt!

Még szeretünk de szívünk, már fallal véve körbe
Még ölelünk, de a kezünk már ökölbe
Még nevetünk, de a szemünk mindent elárul,
Még keresünk, de észre sem vesszük, hogy ha találunk.

Suta kézben fut a pasztell,
Könyörgöm csak ezt ne baszd el
Mantrázom miközben látom
Megszületni a világom.
Ezt mantrázom miközben látom megszületni a világom.
Ezt mantrázom miközben látom megszületni a világom.

Még szeretünk de szívünk, már fallal véve körbe
Még ölelünk, de a kezünk már ökölbe
Még nevetünk, de a szemünk mindent elárul
Még keresünk, de észre sem vesszük, hogy ha találunk.