Eszkimó - Csatatér 2020

Ez az út nem fut már sehova ki
ez egy szagokban fuldokló állomás,
ahol egy véletlen eltévedt szellő éppen,
nejlonzacskókat hajkurász.
A peronon forró lábnyomok,
mind összeolvadtak eggyé,
óvatosan lelép az idő,
mielőtt végleg eltemetné
ezt a helyet, ahol jegyet vált,
megannyi kóbor lélek,
rég lejárt plakátokat kapirgál
egy álruhás kísértet,
amíg nézem arra gondolok
Istenem, de jó lenne
számolni veled a vagonokat
de idáig nem jött még egy sem

A srác, aki becsukott szemmel él
- mert már annyi mindent látott -
néhány percenként felböfög
valami kozmikus igazságot;
itt mindenki jó,
de igazán senki se józan!
Itt mindenki fél
de igazán senki sem él!
mint az a másik, aki folyton agyal
de hirtelen elfogy a szó,
mikor egy eldugott bárban levadássza
egy kistestű ragadozó,
amiért drágán fizet
de igazán semmit sem ér,
Itt az ördög harcol az Istennel,
és a szíve a csatatér.

Mennyi árnyék, mennyi ember
mennyi éj-mély szakadék
mennyi ördög, mennyi angyal
üvölti együtt azt, hogy: MÉG!
Kicsi élet, kicsi idő
Kicsi lélek, van-e még
itt az ördög harcol az Istennel,
hogy kié legyen a maradék.

Itt mindenki jó x 4
Itt senki se józan x 4
Itt mindenki jó!