Babarci Bulcsú - Kimarad

Álmomból kivet a nap
sietve magára kap
pár ruhadarab
és lőn megint későn
jelez az órám
reggeli fogak közé
popzene az arc mögé
ó fene belé
ki az a tükör mögött
aki vicsorog énrám

ha belegondolok
felforr az agyvizem
kinek is robotolok
komolyan nem hiszem
el, mindennap így
kell legyen a lét
ami ennyire tép szanaszét

és újra jöhet a hajtás
a könyökölés
élve maradás
belebetegedés
csak azért is én
de mi vagyok én
mi marad a legvégén

néha már azt gondolom
hamis a paradicsom
már nem is tudom
milyen az igazi tán
nem is tartozik énrám

amúgy nem nagy dolog
bármikor kiléphetek
ez nem is én vagyok
félek mégsem merek
mindennap én
kell legyek a tét
akit hajtat a mókuskerék

úgyhogy jöhet a hajtás
a könyökölés
élve maradás
belebetegedés
csak azért is én
de mi vagyok én
mi marad a legvégén

tudom, egy kicsikét én is
nagyban tehetek róla
ezeddig elvegetálgattam
de sok a duma, pereg az óra
s ha bár a sok hülyeségből sok már, amit
nem szokhatok meg, nem szökhetek
nem lapíthatok de újrateremthetek
magamon belül rendet
ebben az állatkertben kertet
a zajban csendet
csendben hangot hangban rangot
adhatok, harangot kongatok
kába fejek felett
inkább a ketreceket
ráznád a segged helyett

különben jöhet a hajtás
a könyökölés
élve maradás
belebetegedés
csak azért is én
na de mi vagyok én
mi marad a legvégén
előretolakodás
hátramenetelés
körbemutogatás
félrehitegetés
ebben mit keresek én
de ki vagyok én
ki marad a legvégén