Triász - Egy elfelejtett dal

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell sose lesz másképp.
Ugyanaz a fájdalom, ugyanaz az érzés,
az a búcsú szó amivel elmész.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Teli voltunk élettel, szabad volt a szívünk,
és én úgy hittem sose kell félnünk.
Hova lett a boldogság, hova a sok álom,
és ami nincsen már,miért kell, hogy fájjon?

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép,
míg csak élnem kell sose lesz másképp.

Nem számít, hogy hány év messzeség,
az a perc ma sem múlt el még.

Itt az éjjel és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Hány év múlt el és még mennyi kell,
ahhoz, hogy újra kezdjem el?


Itt az éjjel és te nem vagy már velem,
hogy fogd a két kezem úgy, mint régen.
És ha hívlak, tudom senki nem felel,
csak egy elfelejtett dal sír a szélben.

Csak rég egy elveszett dal