Children of Distance - Nem a te hibád

Nem a te hibád
Valami bennem romlott el
Ne tarts vissza, mennem kell
Talán újra látlak még

Nem a te hibád,
hogy ilyen bizalmatlan lettem
De nagyon kevés könnyű dolog
volt az életemben
Túl sok volt a gond,
a vállamon a súly
Felénk a szellő mindig
baljós dallamokat fúj

Bármihez is kezdtem,
egy hang mindig azt súgta
Óvatosan, a szegény embert
az ág is húzza
Lehet, hogy soha
nem is tudnám elfogadni
Hogy a rosszat vennék el tőlem,
és jót akarnak adni

Mindig azt bántottam,
aki jó volt hozzám
Ha képes lennék rá,
hidd el, hogy én is rendbe hoznám
De nem akarok más lenni
Ez vagyok én
Egyedül a földön,
és a világ tetején

Nem a te hibád
Valami bennem romlott el
Ne tarts vissza, mennem kell
Talán újra látlak még

Bocsánatot kérnék,
de egyikünk se hibázott
Tudom, hogy majd nem keresel,
akkor sem, ha hiányzom
Elmentek melletünk
a hétköznapi gondok
Nem beszéltünk róla,
mert úgy volt, hogy megoldod

De betemetett téged is
a bizonytalanság
Nem nyíltál meg nekem,
túl sok titok maradt rád
A kételyek, a démonok
szépen lassan felfaltak
Mondtam, hogy kérjünk segítséget,
de te nem hagytad

Nem a te hibád,
hogy cél nélkül csak sodródtunk
Halálra volt ítélve,
de többről szólt, mint gondoltuk
Ha hibáztunk is,
akkor is ezek voltunk mi
Együtt voltunk egyedül,
csak sosem mondtuk ki

Nem a te hibád
Valami bennem romlott el
Ne tarts vissza, mennem kell
Talán újra látlak még

Ugyanúgy, mint te,
én is keresem a helyem
Ugyanúgy nem jön álom,
hogyha lehajtom a fejem
Ugyanaz a gond húz
arcomra mélyedéseket
És ugyanúgy nehéz
beismernem a tévedéseket

Most is ahogy nézel,
bár én is úgy tudnék
Szívem szerint ilyenkor
köszönés nélkül elfutnék
Érzem becsaptalak,
de átszűrődik a fény a falon
Ha meg tudjuk ezt beszélni,
átsegíthet még a bajon

Bármit is teszek,
nem ellened megyek
Néha a pokolból indulok,
hogy megmásszam a hegyet
De nem akarok más lenni
Ez vagyok én
Egyedül a földön,
és a világ tetején

Nem a te hibád
Valami bennem romlott el
Ne tarts vissza, mennem kell
Talán újra látlak még.