Rákóczi Antal - Hazaváró dal

Ha itt telelsz és itt ér a nyár, ez azt jelenti, itt maradtál
Hidd el, az ősök sem néznek rossz szemmel rád
Ha elmentél még visszajöhetsz, a gyerekkor hangja suttog neked
A múltba csukott szemmel is visszatalálsz

Kezek melyek neveltek
Vagy megkentek egy zsíroskenyeret
A mosoly, amit megszoktál
Az utca, amit ezerszer bejártál
És nézd a sok ismerős arcot
A szemük, ami eléd tükröt tartott
Akikkel együtt lettél az, aki vagy
Ez a város pont olyan kicsi, amilyen nagy
Refr.:
Ha szem nem lát – attól még gondolunk rád minden nap
Ha fül nem hall – úgy is mindenki megérti szavad
Távol jársz, mégis belőlünk vagy egy kis darab
, mert az otthonod a hely ahol
az otthonod a hely ahol jó helyen vagy

Burok, amiben felnőttél, vagy a ház, amiben otthonra leltél
Távolból csak a szíveddel látsz tisztán
Még ott bujkál házunk szegletén, az a picinyke gyermek, az vagyok én
Minden változik, de ha százig számolsz megtalálsz

Itt nincsenek hófödte csúcsok
Nehéz egyről a kettőre jutnod
Itt nincs kókusz, se pálma
Lábunk alatt kopott a járda
Talán nincs meg minden, ami kell
Talán nagy álmoknak szűk ez a hely
De tudd, ha ide bármikor visszatérsz
Anyád főztje az asztalon gőzölög még