Gombocz Bence - Égitestek

A Hold egyszer a Naphoz ment
Megkérdezni milyen népszokás
Van az embereknél arra, hogy
Az élet örök elmúlás

És mire jó az a bolygó,
Miért vannak olyan sokan?
Hát menj és nézd meg magad - mondta a Nap,
És üdvözölöm a napraforgókat!

Ha egy bogár vagy itt
Egy erdő padlóján,
Szemben fákat irtanak,
Vajon ott mennyire választhatsz már?

S ha egy kóborkutya vagy itt,
És vergődsz utcán,
Ételt keresel,
Vajon ott mennyire választhatsz már?

És ha egy gyermek vagy itt,
Aki védtelen,
És utálni tanítanak,
De szeretni nem?

S ha felnőtt ember vagy,
Mi lesz veled?
Választasz-e,
Amikor már lehet?

És néhány özönvíz után,
Most már minden éjjel hajnalán,
Mindig más az égbolt alá áll,
És üvölti minden síkon át, hogy:

Az egyetlen emlékem,
Hogy csak a lélegzetem maradt már,
Az egyetlen népszokás, hogy
Mind együtt lélegzünk át,
Minden változást

Te vagy a Hold,
És mi vagyunk a csillagok,
Ide jöttél, s így láthatod,
Hogy hová hullnak a csillagok,
Hol születnek angyalok

Ezért vagyunk ennyien,
Ezért nehéz idelenn,
És égből van a tested,
És égből van a testem,
Égből vagyunk

Mert ez a bolygó egy angyalképző