Patai Anna - Vándormadár (km. Burai)

Milyen szép is volt anno
De most mindketten padlón
Vajon miért nem volt ő jó?
Elüldözted, most meg bánod már
Ami szép volt, elmúlt, nincs tovább
Túl késő, bárhogy fáj

Látod, elúszott ez a hajó
Mégis, ki lenne hozzád való?
Vágod, mindenhez két ember kell
Fogd már fel
Soha nem ér ennyit az ego
Kérlek, mondd meg, miért nem kell a jó

Most már késő, ő többé nem jön vissza már
Fájdalmában elszállt, mint egy vándormadár
Minden könny s úgy minden dallam rólad szól
Menj, ébreszd fel rémálmából

Azt hiszed kijutsz, de hiába futsz
S talán a saját hibádból tanulsz
Hát magadba nézz, hiába félsz
Egyre süllyedsz, de mondd, még meddig mész?
Kajakra nem értem, hogy miért nem lépsz

Majd segítenek rajtad az égiek
Őt most még hagyd, később majd megbeszélitek
Ha felfogtad, hogy a változás mennyire kell
Itt az ideje, hogy engedd el

Most már késő, ő többé nem jön vissza már
Fájdalmában elszállt, mint egy vándormadár
Minden könny s úgy minden dallam rólad szól
Menj, ébreszd fel rémálmából

Istenem mondd, mondd meddig várjak még?
Azt mondtad, hogy nem áll majd semmi közénk
A szívünk töltsd tele békével
Hadd érezzem csak még egyszer

A sorsunk szomorúan alakult
Hogy milyen hosszú az alagút
Az isten látja, meddig élek én csak rád várva
Hisz ez a tűz amíg ég, úgy kínoz a lét
Hiába, bármit megtennék
Hogy nekem szánjon az ég

Most már késő, ő többé nem jön vissza már
Fájdalmában elszállt, mint egy vándormadár
Minden könny s úgy minden dallam rólad szól
Menj, ébreszd fel rémálmából