Hajdu Erik - Szürke madár

Már messzire hordja a szél a telet,
és két hete zúg az eső.
Bármennyire szép a te ritka neved,
mégis szomorú az idő.

Nézlek gyönyörű vagy
nem tagadom, de hiába
ha már nem elég.
Játszani hívnak a gondolatok,
a magány nekem szűk menedék.

Én ugyanaz lennék most és
Ki szabadon jár.
Én ugyanaz lennék most és
Ki szabadon jár.

Egy szürke szárnyú madár,
Ott fenn a fán.
Én úgy vigyázok Te rád,
mint jó anyád.
Ha fenn az egén repülsz,
majd nézz le reám.
Hol szürke felhőt találsz,
Ott rám ne várj.

Már messzire járnak fellegek és
az egész feledésbe merül.
Elillan a pillanat itt maradok, én
itt maradok egyedül.

Nézlek gyönyörű vagy
nem tagadom, de hiába
ha nem vagy enyém.
Játszani hívnak a gondolatok,
idebent mi vagyunk te meg én.

Én ugyanaz lennék most és
Ki szabadon jár.
Én ugyanaz lennék most és
Ki szabadon jár.

Egy szürke szárnyú madár,
Ott fenn a fán.
Én úgy vigyázok Te rád,
mint jó anyád.
Ha fenn az egén repülsz,
majd nézz le reám.
Hol szürke felhőt találsz,
Ott rám ne várj.

Én ugyanaz lennék most és
Ki szabadon jár.
En ugyanaz lennék most és...

Egy szürke szárnyú madár,
Ott fenn a fán.
Én úgy vigyázok Te rád,
mint jó anyád.
Ha fenn az egén repülsz,
majd nézz le reám.
Hol szürke felhőt találsz,
Ott rám ne várj.