Fontos@szöveg - Daradics Péter - Levedlettük álcánkat

"Hallgasd csak a szövegem, kikelek magambòl,
Leárnyékol az élet, semmit nem látok a szavaktòl
Kerülget a hányinger a negédes szavaktòl
Üldözési mániám van néhány szar alaktòl
Hallgasd csak a szövegem, mindent bele töltök,
Mi bánt, ès nem érdekel az sem, ha töröltök!
A lájkok mellé belém ùgyis tőröket döftök,
Talán jobb is ha helyettem magatokkal törődtök

Végre! Hátha megnyìlnak az elmék
Rájöttök, nem a trágya világ vagyok, csak a festék
Ami a papìrra szárad, Önök csak lessék
Társadalmi hibák sorát emésszék tessék

Levedlettük álcánkat- őszinteség-riadò van!
A Sátán bennünk él, bemondták a hìradòban
Keressük az értéket egy hiányos kirakòban
De vigyázz ember! Az értelem kihalòban:

Igaz szerelmet keresünk agyonsminkelt lányokban
Kik buli után bebaszcsizva fetrengnek az árokban
Keressük az igazságot elferdìtett sorokban
De nem vàltozik semmi attòl még a nyomorban

Szorul az ököl, ha nincs kenyér a gyomorban
Mit ér gyönyörködni a sok ùj stadionban?
Ha kipattan a szikra és a tisztìtò tűz lobban
Mert sokkal jobban éltünk régi letűnt koromban

Ülök csak a semmi szélén én is itt a koszban
Köztetek élek, ha nem jòban, rosszban
Hesszelem a horizontot, várom mikor robban
Az a gyűlölet-bomba, elrejtve a bokorban

Hol gyereket öl szülő, mint barbár bunkerokban
Ez civilizáciò - persze csak nyomokban
Làtunk szivecskéket még a parti homokban
Sok üres ember szìve mégis keservesen dobban

Nem hallotta hangom, akihez szòltam,
Mikor ùj reménnyel a jobb létért szònokoltam
Most fulladozunk mint legyek a sörös korsòban
E szépreményű nép, itt a közöny-koporsòban

Mi vagyunk a faj, kinek nem jut fel az imája
Az égbe, mert a sorsát magának csinálja
Mi vagyunk a nép, kinek nem jut fel az imája
Az égbe, ez itt a gépezet hibája"