Fontos@szöveg - Frech Zoltán - Semmimellű lány

Tétován bolyongok az utcán,
Emberek bámulnak rám furcsán,
Nincs kihez szólnom, magányos vagyok,
Lehajtott fejjel tovább ballagok.

Az egyik téren álldogál egy lány,
Kedves mosoly suhan át arcán,
Megnézem jobban, kedves és csinos,
Lehet vagy húsz, de olyan kislányos.

Semmimellű lány – miért állsz itt,
Semmimellű lány - vársz valakit?
Nekem jólesett kedves mosolyod,
Velem jót tettél ezt elmondhatod…

Nem szólok, csak nézem messziről,
Arcáról néha egy könnyet letöröl,
Nem jön kit vár e sápadt alkonyon
Magányos ő is mint én: nagyon.

Talán ez a kislányos alkat
Komoly, érett nőt takarhat?
Bizony nehéz elhinni róla,
Hogy minden titkok tudója!

Semmimellű lány – ó jöjj velem!
Semmimellű lány – ez szerelem!
Semmimellű lány – érezd a hőt!
Semmimellű lány – ne játszd a nőt!

Másnap aztán mellettem ébredt,
Gyorsan főzött nekem ebédet,
Eltelt néhány rövid hónap,
Mellei nagyobbak voltak,

Pocakja már gömbölyödött,
Áldott állapotba szökött,
Keblei óriássá nőttek,
Álomból valót szőttek!

Semmimellű lány – hova tűntél?
Semmimellű lány – te nő lettél!
Áldom a napot mikor megláttalak,
Jól tettem hát, hogy bevállaltalak!

Semmimellű lány – egy költemény,
Semmimellű lány – csak az enyém,
Semmimellű lány – ez szerelem,
Semmimellű lány – de jó nekem!