Fontos@szöveg - Károlyi Norbert - Látomás

Didergő testemben tombol az élet,mert ismersz, és én ismerlek téged,csoda- és meseszép az alakod, az arcod,szép a mosolyod, vidám a hangulatod.itt vagy-e még, vagy már távol?A Mámor, mint valami csillagzápor…két kezed hófehér, hajad pedig ében,álmodom ezt csupán, mégsem vagyok ébren?EZ Mind-mind te vagy, kit én szeretek,ez mind-mind te vagy, csak érted élek,bele is halok, ha enyém nem leszel,megkereslek ébren, remélem, létezel.első pillantásoddal szívembe martál,úgy jártam, mint egy közönséges gyufaszál,ha veled vagyok, az órák csak percek,ha szád majd számhoz ér, megnyugszom, lehet;ugye szeretsz? Ezt súgd a fülembe,beléd estem, mint vak ló a gödörbe…hogy nem szeretlek? Nem a fenét…- eső, sár áztatja lábam fejét.ez mind-mind te vagy, kit én szeretek,ez mind-mind te vagy, csak érted élek,bele is halok, ha enyém nem leszel,megkereslek ébren, remélem, létezel.rögtön megérzem, ha közeledsz felém,rendszertelen lesz a levegőcserém,ha veled vagyok, az órák csak percek,hogy elveszítelek? Gondolni se merek;imádom lábaid és köztük azt a csodát,imádom a szád, ahogy köpi a szotyolát,napról napra éjszakáim átsóhajtom,látomásom rég eltűnt a hátsó ajtón…ez mind-mind te vagy, kit én szeretek,ez mind-mind te vagy, csak érted élek,bele is halok, ha enyém nem leszel,még szerencse, hogy nem is létezel.