Fontos@szöveg - Tajti Zoltán - Szeretném ha

Pár hónapja történt ez az édes mese,
Megláttalak s rögtön szívem beléd esett.
Nem kell kérnem semmiféle érzést,
adod magadtól megteszed a lépést.
Szerelem a javából, ahogy szól az élet,
veled most már minden percem éden.
karjaidban folyton, oly forró a vétek,
mégsem fűz hozzá semmiféle érdek.
Ha tudnád, hogy mit érzek, és elmondanám néked,
Te lennél a legboldogabb, széles e vidéken.
Szeretném ha tudnád, szeretném a kérnéd,
Veled olyan jó lesz, szerelmes egy vétség,
Nem szeretnék mást, csak csókolni téged,
véled elrepülni, odafent a kékben,
sirályokkal szállni és a csillagok közt járni,
szeretném néked, mindezt meghálálni.

Szeretném, ha tudnád, szeretném ha látnád,
szeretném, ha Te is az én szememmel látnál,
Szeretném, ha ölelnél, szeretném ha csókolnál,
Boldogság az, mi egyedül, csak ránk vár.

Te vagy az, kire oly rég várok,
szívem kitöltöd, kerek e világon
Te vagy az, kit álmomban már láttalak,
de az érzelem örökre megmarad.

Emlékszem még, exednek karján,
Irígykedve néztem én Ő rá,
Mai nap már én fogom kezed,
és az én fülembe súgod, hogy örökké szeretsz.
Gyönyörű hangod itt cseng a fülembe,
bármerre is járhatsz a végtelenbe.
Nem kérek mást, csak gondolj reám,
S légy oly vidám, mint egy szál virág.
Nem nyújtok mást, csak gondolok rád,
Nélküled már hideg rég a világ.
Könnyes szemmel fogtam meg a két kezed,
Ez az a perc, amit nem feled szívem.
Csókod íze, itt ég az ajkamon.
A Kálváriáról sétáltam le vakon,
Tudtam, hogy ott vagy, s fogod két kezem,
Reménykedtem benne, örökké szeretsz.

Szeretném, ha tudnád, szeretném ha látnád,
szeretném, ha Te is az én szememmel látnál,
Szeretném, ha ölelnél, szeretném ha csókolnál,
Boldogság az, mi egyedül, csak ránk vár.