Fontos@szöveg - Takács Gábor - Advent Budapesten; Csillagtelep

Ma végre, eljött, ez az a nap
Gyertyafénytől nem leszel boldogabb
De van pár dolog, mit adhatok

Én neked adom a pláza zaját
A swing-nek hazudott Frank Sinatrát
A megállóban a fagyos várakozást
És ahogy a metrópótlón megöljük egymást

Így szép az ünnep, hogy mind az asztal körül
mutogatunk a másikra, hogy te öntötted a terítőre a bort,
Pedig a terítő a legjobb ajándék volt

Én neked a adom a rokonaim,
S mit mondj, ha kínos a csend a vacsin
Az egyeztetéseket is megkapod
Hol töltsük, kinél, hány napot?

Így szép az ünnep,
Hogy bármi megkapható
A forralt bor itt csak 300, ott 1950 a sült kolbász,
De nekem nem probléma, hisz úgyis te perkálsz

Én neked adom a fehér karácsonyt,
A szmogfelhőben fehérlő várost
De ne szólj, én tudom, mit akarsz mondani
Hogy karácsony előtt a legjobb szakítani
Karácsony előtt a legjobb szakítani
Karácsony előtt a legjobb, karácsony előtt a legjobb szakítani

Csillagtelep

A legtöbb férfi úgy gondolja, hogy minden csak a nők miatt van
A nők szerint pedig ez túl férfiatlan
A legtöbb nő pedig gyökeresen másképp látja
Hiszen a barátnője megmondta, hogy minden a férfi hibája
Ez a bája, hogy felzabálja egymást a két fél
És a végén jönnek rá, hogy sosem volt cserélve a térfél

A szépségnek pedig pont az a titka
Hogy borotváld a szemöldököd le, s aztán rajzold vissza
Kössél kontyot a fejedre és amikor mindenki azt nézi
Elmondhatod magadról, hogy pont ilyen egy férfi
De megéri, hogy úgy nézzél ki, akár egy valódi férfi
Aki bátor, mint Al Bundy a Rém rendes családból

De minek bíráljak másokat? ez a dal már túlmutat
A kritikán, inkább folyatom a munkám
Hogy legyen lakásunk Csillagtelepen, s a hétvégéket Angyali- szigeten
töltsük, s a megérdemelt fröccsünket kiöntsük
Hiszen elértünk mindent, az ne legyen kétség,
Na meg a gyermekeinkre is jutott a szépség
A családi széfet bölcsen kezeljük
A maradék pénzt pedig jól elrejtjük ... egymás elől