Fontos@szöveg - Ákli Krisztián - A szívemet tálcán

Az öled nekem a forrás,
Amitől vágyam fakad.
Olyan gyümölcs, amiből ritkaság
Minden egyes falat.
A szemed akár a végzet
S elég egy pillantás,
Hogy térdre kényszerüljön előtted
A legerősebb óriás.

S, persze, ott van a hangod,
Izgalmas szimfónia,
Ha mérges vagy senkinek sem kívánom,
Hogy azt kelljen hallgatnia.

(Bridge)
Mondják ránk,
Hogy olyanok vagyunk, mint a Rómeó és a Júlia...
Egy XXI. századi szerelmes história...
Annyi mindent adsz és én megteszem Neked ezért...

(Ref.)
Hogy a szívemet tálcán rakom eléd,
A szívemet tálcán rakom eléd,
Az életemet, mindenemet,
A szívemet egy tálcára rakom eléd.

Úgy imádom a hajad,
Élettel van tele.
Még a szél is gyakran megfordul,
Hogy játsszon egy kicsit vele.

És persze ott van a szép kezed,
Oly szépen karolsz vele,
De ha más férfi karjába markolsz?
Óh, a szív meghasad bele!

(Bridge)
Hadd mondják csak,
Hogy olyanok vagyunk, mint a Rómeó és a Júlia...
Egy XXI. századi szerelmes história...
Annyi mindent adsz és én megteszem Neked ezért...

(Ref.)
Hogy a szívemet tálcán rakom eléd,
A szívemet tálcán rakom eléd,
Az életemet, mindenemet,
A szívemet egy tálcára rakom eléd.

És persze ott van a pénzed...
Hát pénzed nem volt soha.
Szegény családba születtél,
De nem voltál ostoba...

(Bridge)
Sokan versengtek érted,
De pénzük nem volt annyi, mint nekem.
Nem kértem és sohasem kérem,
Hogy dicsérd a jellemem.
Annyi mindent adsz és én megteszem neked ezért...

(Refr.)
Hogy a tárcámat tálcán rakom eléd,
A tárcámat tálcán rakom eléd,
A hitelkártyám, a készpénzem,
Mindenem egy tálcára rakom eléd.

A zsebem neked a forrás,
Amitől vágyad fakad.
És megveszek Neked mindent,
Min az a szépséges szemed megakad.