Fontos@szöveg - Branyiczky Rita - Én csak megyek előre

Én csak megyek előre, amerre visz az út.
Én már nem viselek többé háborút.
Én már megtanultam, mi az, hogy ember vagyok.
Én már jól tudom, hogy semmit sem tudok.

Vannak oly sokan, kik most sem értik még.
Ők mind azt hiszik, az élet akkor szép,
hogyha megteszik, mit a többi tőlük vár -
életük színház, a taps nekik kijár.

Én is így indultam, s rájöttem hamar,
bolond világ, hol érzést hazug szó takar,
és egy jobb szerepért a lélek halni kész -
ölne könnyedén a pénzért, sikerért.

Te is rég rabja vagy,
de ne hidd, hogy így marad,
ne hidd, hogy változnod
neked már nem szabad!
Fordítsd meg sorsodat,
vállald fel önmagad!
Látszat-léted félre dobva
találj új utat,
találj új utat!

Lesznek még sokan, kik lelkük eladják.
Ők mind azt gondolják, így jó a világ.
És míg megteszi, mit szerepe kíván,
addig boldog minden díva s bonviván.

Hamis boldogság ez, csalfa, torz tükör,
álszent mosoly, megjátszott, hamis gyönyör,
ám maga sem tudja a sok jó színész:
formált jellemébe lénye belevész.

Én csak megyek előre, amerre visz az út.
Én már nem viselek többé háborút.
Én már megtanultam, hogy mi az az emberség.
Én már jól tudom, nincs veszve minden még.

Te is rég rabja vagy,
de ne hidd, hogy így marad,
ne hidd, hogy változnod
neked már nem szabad!
Fordítsd meg sorsodat,
vállald fel önmagad!
Látszat-léted félre dobva
találj új utat,
találj új utat!