Fontos@szöveg - Guba Zsófia - Tollvonás

1.
Erőtlen vagyok - ezt már akkor tudtad,
amikor a talajt a lábam alól egyetlen szóval kihúztad.
Lelöktél a hídról, most zuhanok a mélybe,
szárnyak nélkül mondd, hogy érjek a fénybe?
2.
Előled menekülök, de végül mindig hozzád érek el.
Mikor végre mellettem vagy többé már nem éhezel.
Kezed a bőrömön, úgy szorítasz, magad vagy a méreg.
Azt szeretném hazudni, hogy neked bennem véged!
Refr.
Bántalak, hogy elmenekülj, mégis visszamászol,
akármit is vágok hozzád, végig égsz a vágytól.
Ha itt lennél, most ellöknélek, de így csak egy gombnyomás,
kitörölni téged… bár elég lenne egyetlen egy tollvonás…
3.
Gyere hasonlítsuk össze, ki mennyit veszíthet,
egy a földre taszít, egy az égbe repíthet.
De én vajon melyik vagyok? Nézz csak rám és válassz.
A menekülésbe a végén úgy is belefáradsz.
4.
Elveszve benned az idő végtelenjén
egymás kezét fogjuk itt: a senkiföldjén.
Mozdulj már meg! Válassz irányt végre,
Arra lépek, amerre te csak hagyd az ajtót résre.
Refr.II
Bántalak, hogy elmenekülj, mégis visszamászol,
Akármit is vágok hozzád, végig égsz a vágytól.
Ha itt lennél, most ellöknélek, de így csak egy gombnyomás,
Kitörölni téged… bár elég lenne egyetlen egy tollvonás…
Hogyan engedjelek el, ha egyszer már vétkeztem?
Nélküled tudom, csak alig-alig lélegzem.
Ha veled lennék: egy élet meggyűlölne,
szerelmünkkel zárnánk egymást szenvedélyes börtönbe.