Fontos@szöveg - Horváth Bálint - Borul a derű

1.)
Nehezek a falak, beton-pitymallat
Nem csúszik a falat, keresem az irgalmat
Elkábít a kóma, egy sisere hadosztály
keresztezi utamat, és belém rúgnak gyomortájt
Sercegnek a percek, az óra lassan kattog
Három kávét ittam, és ezért még fent vagyok
Lehunyom szemeim, de elkerül az álom
Tudatom még vigil, tévképzet láthatáron
Megszokom bármi áron, leköpött a múltam
Beköpött az elmém, hogy kiköpött megúsztam
De hiányzik egy szólam és nem is vagyok józan
Felköpök az égre, kisisten néz rám onnan
Sürget már egy ideje, hogy csinálhatnám jobban
Ravasz emberismerő, nem száll Ő le rólam
Mélyre szívom gondjaim, letüdőzöm többször
Sóhajtok s kifújom - a depresszióm: gyönyör
Megfojt a gondolat, fuldoklom párszor
Gombóc a torokban, a hideg kiráz, fázom
Átnyúl a pirkadat, hosszan ér a pillanat
Jelenem csak piszkozat, tudatom, hogy piszkos az
2.)
Rettegek a jövőtől, sántítok fél lábbal
még a múltban vagyok, pedig repesztenék százzal
Nyílhegy állt a gerincbe, próbálom tűrni
Hogy ki lőtte belém? Már nem fog kiderülni
Hézagos a képzelet, a memória elapad
A farkam is lelankad, ha nincs előtte feladat
Átfutottam nem egyszer minden hipotézisem
Bemondom az eredményt, úgy amolyan Knézysen
de tévesen… Lehullhat a lepel
Mit anno az ego, azt most pangó űr fed el
Egy erős jellemet derűs borzalommal
átitat ál-áhitat, velős sors a rommal
Rum kéne vagy jäger, kisérőnek láger
a kedvenc sörfőzdémből, hisz az most a sláger
Ropogtatom csontjaim, amíg el nem kopnak
Beköszön a jólét, vagy csak bekopogtat
Pörgető a pillanat, eme múló jelenség
Lehűsít a serital, de hiányzik egy stég
Üvölteném: segítség! Feltűnhet ez rajtam
Messze van a cél és most még csak a rajt van

3.)
Közlési vágy, költészeti kényszer
Hogy kiürült reményem, fel nem érem ésszel
Tüdőmet roncsolom a sodort henger-szmoggal
Van sokuknak sok ok - de minek suttogok?
Füstködben ázom, eltelik még egy nap
Ha van még ihletem, megtelik egy noteszlap
Vendég vagyok testemben, egy látomás csupán
Lelkem kivándorolt egy zarándoklat után
Járna saját útján, de nem leli a békét
Felöltené vértjét, de már kiontották vérét
Szellemképek üzenik, hogy árnyak követnek
Ha nem hallgatok rájuk, még tán meg is köveznek
Más irányba indulok, felforraszt az indulat
Előre tartok, az én életem így tolat
Egy igazi úr így mulat, keserédes állapot
Állandó a gyötrelem, nem úszom meg szárazon
Nem ígérek semmit, felkophat az állam
Halálos ágyamon biztos lesz fű nálam
Az őrület határán a pszichózis a nejem
Bárcsak lennék rákos, hogy szétszívhassam a fejem
Morbid ez a kívánság és nem gondolom komolyan
Hogy hogy ér véget életem, azt rád bízom, ó, Uram
Te, akiben nem hiszek, de létedet se tagadom
Ez agnosztikus világnézet ateista vonalon