Fontos@szöveg - Horváth Krisztián Gábor - Mese

Az álmaimban minden,
Olyan ismeretlen.
Az árnyak, a fények,
Én mindentől félek.
Mégis valami hív a valóságból,
Egy hang, ami szólít az álmaimba.
Szépen suhanok, repülök,
Magasan, mint egy madár.
Hosszan szállok,
Nézem a tájat,
Minden-minden
Csupa varázslat.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
Messze a hegyeken, völgyeken át,
Ahova a szomorúság nem lát.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
A völgyekben, szabadon rohanó lények,
Akár egy mesében.

Az alkonyattól,
mindig féltem,
Az álmaimba menekültem.
Nem értem a valósvilágot,
Minden olyan fájó.
Egy árva virág,
Bolond hibák,
Kétes viták,

Szépen suhanok, repülök,
Magasan, mint egy madár.
Hosszan szállok,
Nézem a tájat,
Minden-minden
Csupa varázslat.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
Messze a hegyeken, völgyeken át,
Ahova a szomorúság nem lát.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
A völgyekben, szabadon rohanó lények,
Akár egy mesében.

Halvány rémek,
Az álmaim szépek,
Én már nem félek.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
Messze a hegyeken, völgyeken át,
Ahova a szomorúság nem lát.

Hosszú utakon szállok a széllel,
Szabadon, mint egy mesében.
A völgyekben, szabadon rohanó lények,
Akár egy mesében.