Fontos@szöveg - Nagy Bálint - Hogyan tovább

Azt gondoltam mostanra már nem kell félnem,
Lesz, ki fogja kezem megannyi éjszakán,
Fényével vezet a sötétségen át,
Őrjítő csendben várom a csodát.
Azt gondoltam mostanra már lesz, ki értsen,
De talán már soha nem jön el,
S csak a rettegés, mi átölel.

Hisz,

Engem - soha nem értett meg senki.
Engem nem fog senki – eltemetni.

Megástam a saját sírom oly kíméletlenül,
Hogyan tovább? Hogyan tovább?
Nincs, ki visszahozná azt, mi rég elveszett belül,
Hogyan tovább? Hogyan tovább?

Jönnek-mennek idegen arcok,
S én mindösszesen annyit várok,
Hogy egyikőjük mélyen belém lásson,
Elhozván a hőn áhított megnyugvást.

De,

Talán naivság az emberekben hinnem.
Talán játszottam az Isten helyett Istent,
De már nincs időm, hogy rendbe hozzak mindent.

Hisz,

Engem - soha nem értett meg senki.
Engem nem fog senki – eltemetni.

Megástam a saját sírom oly kíméletlenül,
Hogyan tovább? Hogyan tovább?
Nincs, ki visszahozná azt, mi rég elveszett belül,
Hogyan tovább? Hogyan tovább?

Vakon járok, lélek nélkül,
Vajon lesz-e még folytatás?
Van-e kiút?
Hogyan tovább?