Fontos@szöveg - Németh Dániel - Magamról

Egy picit most magamról pár dolgot el mondok
Voltak nehézségek és akadtak pár gondok
Persze a suliban nem én voltam az Einstein
A leghátsó padba talán én lehettem a seggfej
Teltek az idők és teltek a napok
Én is felnőtt lettem és tele írtam pár lapot
Hatalmas barátikőr ami kőrbe vett régen
De mindenki ment a saját útjára így szét hullottunk szépen
A zene ami meg maradt ami elkísér végíg
Ez az ami nem romból hanem inkább épít
Csak fogtam a tollam menekűltem a szövegbe
Volt egy dallam ami benne szólt a fülembe
A szavak tengerében már rég fejest ugrottam
A helly a pokól volt de felszínre jutottam
Sokszor le tértem és más utakon jártam
Másokat utánoztam amíg magamba nem láttam
Füstbe ment tervek bizonytalanná tettek
Igen felnőtt lettem de meg maradtam gyermek
Könnycseppjeim a porba utat tőr a képzelet
El képzelem..hogy fogják a két kezem
Hátba szúrtak sokszor a magány sokszor rossz volt
Tiszta volt az életem de körülöttem rengetek kosz folt
Sötét ez a világ elég kevés fénnyel
Egy égő fákja vagyok pont a szembe széllel
Kitaposott ösvény pisztoly a kézbe
Hova lett a tőltény két lábbal a trébe
A szomlyamat csak a bosszú ami el tudja oltani
A kötélt a nyakamból a remény tudja el oldani
Nem bántam meg semmit de ne hozd fel a múltam
Ott porosodott a polcon de most érte nyúltam