Lady Macbeth - Csak egy pillanat az idő

Ott kezdődik az út, ahol egy másik véget ér,
A világ végéről a szent ember beszél.
Hová tartozunk - amit nem tudhatunk.
Az életünk végére írt végső válaszunk: IDŐ!

Messze a valóságtól a felhők fölött
Imáink az égben falakba ütközött.
Könnyeink esőcseppek, visszahullanak ránk,
A csend kútjában hangunk nem visszhangzik tovább.

Mint egy kép, csak egy pillanat az idő!

Mutass egy folyót, amit követni tudok!
Hallgasd a szélben: csendes sikolyod vagyok...
Föld alatt, falakra írt végső üzenet,
Nyughatatlan álmodban én sétálok veled!

Refr:
Titkaink meggyónva már,
Süket párnákban lélegzetre vár!
Lángokban áll minden virág,
Elvesztette, elvesztette színét a világ!

Kezdődik az út, ahol egy másik véget ér,
A világ végéről a szent ember beszél.
Hová tartozunk - amit nem tudhatunk.
Az életünk végére írt végső válaszunk.

Refr:
Titkaink meggyónva már,
Süket párnákban lélegzetre vár!
Lángokban áll minden virág,
Elvesztette, elvesztette színét a világ!

Az út véget ér, a szent ember már nem beszél...
Hová tartozunk - amit nem tudhatunk.
Az életünk végére írt végső válaszunk: IDŐ!