Szivák Zsolt - Mezítláb (ft. Járai Márk)

Gondolsz majd rám,
ha néha elmegyek, és itt kell
hagynom az életem?
Úgy fáj.
Mezítláb bújtam az ég alá.

Gondolsz majd rám,
ha én már nem leszek, és el kell
tűnjek csendesen?
Úgy fáj.
Mezítláb bújtam az ég alá.

Mondtad viszlát nyár,
még várjál tél,
az évszakokban elvesztél
talán -
Csak mezítláb bújtál az ég alá.

Kedves emberek, sziasztok,
most már bennem béke van.
Megtaláltam a helyem a földön,
de a lelkem a színpadon maradt.

Ha mégis csöngetnél
az ajtón, és nincs ki válaszol -
itt voltam én is, laktam én is,
és ha nem találsz sehol:

Mezítláb bújtam az ég alá,
Mezítláb az ég alá.

Gondolsz majd rám,
ha én már ott leszek,
és válasz nélkül az emberek is már
mezítláb várnak az ég alá?

És ha emlékszünk is arra még, hogy
mennyi nyár és mennyi tél szakadt ránk
mezítláb bújva az ég alá,

Elmondhatjuk együtt azt,
hogy ősz után jön még tavasz,
és kár
bújni az ég alá.

Kedves emberek, sziasztok,
most már bennem béke van.
Megtaláltam a helyem a földön,
de a lelkem a színpadon maradt.

Ha mégis csöngetnél
az ajtón, és nincs ki válaszol -
itt voltam én is, laktam én is,
és ha nem találsz sehol:

Mezítláb bújtam az ég alá,
Mezítláb az ég alá.